Nagyon büszke voltam magamra, amikor sikerült kijárnom azt az önkormányzatnál, hogy külön lakásba költözhessek szüleimtől. A lakásért folytatott harc már közel 5 éve zajlott, de megérte a várakozás, mert kitartásomért cserbe megkaptam az egyik legjobb lakást. Egyetlen negatívuma volt csupán, hogy ebben semmiféle beépített bútor nem volt, így nekem kellett összeszednem a berendezési tárgyakat is. Végigjártam hát az összes ismerősömet és megkérdeztem mindegyiktől, nincs-e véletlenül a pincében porosodó bútora. Meglepően segítőkészek voltak a megkeresettek és rekord gyorsasággal tettem szert egy dohányzóasztalra, egy konyhai sarokülőre és étkezőasztalra is. Régi szobámból szüleim segítettek átcipelni a franciaágyamat is, és kaptam tőlük egy gardrób szekrényt is a saját” lakásom örömére. Barátnőm megajándékozott néhány elemes szekrény darabbal, melynek köszönhetően minden cuccomat el tudtam rakni anélkül, hogy rendetlenség érzése uralkodott volna a lakáson. Bevallom, én nem vagyok rend mániás, így a felfordulás közepén is le tudok feküdni aludni.