Kislányként nagyon sokat segítettem édesapámnak a ház körüli munkákban. Imádtam édesapám, így logikus is volt, hogy a takarítás, főzés és mosás helyett az udvarra menekültem, ahol persze mindig volt valami feladat. Egy dolgot azonban sohasem hagyott, mégpedig azt, hogy jelen legyek én is a hegesztéseknél. Elmagyarázta persze, hogy miért nem szeretné, hogy ott legyek, de gyerek fejjel nem mindig sikerült szavainak a jelentőségét felfogni. Az életem alakulásának köszönhetően egyre gyakrabban derült ki, hogy inkább a fiús dolgok felé húz a szívem, így édesanyám nagy bánatára egyedüli lányként kezdtem meg tanulmányaimat középiskolás osztályomban. Ott aztán kipróbálhattam minden szerszámot, amit édesapám tiltott tőlem. Itt nem hogy közel mehettem egy AWI hegesztőgéphez, egyenesen kötelező volt, hiszen dolgoznom is kellett vele. Nagyon szerettem ezeket az éveket, sok újdonságot és különleges dolgot megtapasztaltam és büszkén mondhatom, hogy a főiskolán is gyakran a középiskolai emlékeket, tapasztalatokat használtam fel.