Ismét közeledik az évnek az a szakasza, amelyik a legközelebb áll hozzám, amit a legjobban szeretek. A karácsony számomra az elmúlt évtizedben ugyanis nagyon megváltozott, elfoglalta az első helyet a családi események között. Sajnos gyermekkorom közepén elvesztettem családomat egy végzetes kimenetelű autóbalesetben. Akkortól nevelőintézetben éltem le életemet. Ott nem volt nagy sütés-főzés az ünnepekre, nem készültek megszámlálhatatlan mennyiségű sütemények, nem sült a hús nagytételben. Kikerülve az intézetből eldöntöttem, ez a saját lakásomban másképpen lesz! Már első éven, albérletben hozzákezdtem tervem megvalósításához, már advent első napján mézeskalács illatozott a konyhámban. Nem volt nehéz illatoznia, hiszen az anyukám süteményes könyvében megtaláltam a receptet és az örökségül kapott eszközök között találtam mézeskalács kiszúró formát is. Az első próbálkozásom jól sikerült, így azóta is azt a receptet és azokat a kiszúrókat használom, de mára már segítségem is akad két kislányom személyében.