Félve hívtam a zárnyitó szakembert, amikor beletörtem a kulcsomat a bejárati ajtóba. Ott álltam a lakás előtt és azon dühöngtem, hogy az ajtónyitás kulcs nélkül vajon lehetséges-e. Történt már ilyen velem, igaz legalább tizenöt éve már. Akkor egy ilyen esetben minimum a zárcsere garantált volt. Adódott úgyis, hogy az ajtón is javítani kellett a \”mesterember\” után. Így aztán valóban félve telefonáltam, és csak reméltem, hogy ez ma már nem csak ilyen módon lehetséges. A kedves fiatalember megnyugtatott, hogy az esetek legnagyobb százalékában sérülésmentesen tudja kinyitni a zárakat. Arra kért, hogy ne nyúljak semmihez, amíg ő oda nem ér. Jött is sebesen és egy háromnegyed óra múlva már a lakásomban mondtam köszönetet neki. A roncsolásmentesség az ő szerszámaival és az ő rutinjával teljes mértékben teljesült. A pótkulcsot az előszobából gyorsan lemásolta, így most ismét két kulcsom van a lakáshoz. A félelem elszállt, és remélem, hogy újabb tizenöt évig nem lesz gondom a zárakkal.